Magyarországon az 1980-as évek végén kezdődtek az első kísérletek közös katalogizálási rendszerek létrehozására. A tervezett és létrehozott rendszerek azonban csak a könyvtárak szűkebb körére terjedtek ki. Ugyanakkor a központi katalógusok (lelőhely-jegyzékek) kizárólag a külföldi dokumentumok adatait tartalmazzák - ezek közül az időszaki kiadványok központi katalógusa (Nemzeti Periodika Adatbázis) viszonylag korszerű, számítógépes megoldással, a könyvek központi katalógusa pedig manuális szerkesztéssel készült és működött.
A fent leirt helyzet, az országos kiterjedésű közös katalogizálásnak az ország és a könyvtárak méreteinél fogva reális alternatívája, valamint a kedvezőnek látszó finanszírozási lehetőségek alapján Dr. Mader Béla, a József Attila Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárának igazgatója kezdeményezte országos közös katalogizálási rendszer létrehozását. Már a kiinduló koncepció közös, központi adatbázisra alapozott és nem virtuális közös katalógus mellett foglalt állást. 15 könyvtár tett szándéknyilatkozatot a rendszer megvalósítására, köztük a nemzeti könyvtár, nagy egyetemi könyvtárak, tudományos és szakkönyvtárak és az ország legnagyobb közkönyvtára a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. E könyvtárak a magyar könyvtári állományokban található külföldi dokumentumok (címek) mintegy 70 %-át és a magyar dokumentumoknak lényegében 100 %-át birtokolják. A későbbiekben két további könyvtár csatlakozott a MOKKÁ-hoz (a rendszer rövid betűszó - megnevezése).
Elkészült a rendszer általános terve, majd - sikeres pályázatok benyújtása és támogatások megítélése után - megalakult a Magyar Országos Közös Katalógus Egyesület (rövid neve szintén MOKKA) a kezdeményező könyvtárak részvételével. Elkészült a rendszer részletesebb terve, döntések
születtek számos szervezeti és szakmai kérdésben, majd a MOKKA tendert irt ki és bírált el a rendszer létrehozásához és működéséhez szükséges szoftverre.
Ezt követte több olyan kérdés eldöntése, amelyek nem szerepeltek a rendszer tervében, a rendszer működési szabályainak és házi szabványainak kidolgozása. Számottevő kiegészítő munkára és ráfordításokra volt szükség ahhoz, hogy a tagkönyvtárak rendszerei alkalmassá váljanak adatbázisaiknak a MOKKA adatbázisba való feltöltésére. A MOKKA alkalmazói szoftverét ki kellett egészíteni számos konverziós , illetve a tagkönyvtárak és a felhasználók valamint a központi adatbázis közötti kapcsolatot biztosító programmal. Ezt követi a szoftver installálása és tesztelés után) a tagkönyvtárak katalógus-adatbázisainak feltöltése a központi adatbázisba (a rendszer inicializálása), majd és a rendszer működésének megindítása.
A MOKKA rendszerének és adatbázisának létrehozása és működésének megkezdése sajnálatos késedelmet szenvedett, mert a szoftver-cég, amellyel a MOKKA az említett tender elbírálása után szerződött, nem szállította le még határidő után sem, elfogadható időben a működéshez szükséges szoftvert és így természetesen a MOKKA adatbázis feltöltése sem volt megvalósítható. A MOKKA ezért elállt a szerződéstől és más céggel (debis ITS Dataware Kft.) kötött szerződést. Az e szerződés szerinti határidők betartása esetén a MOKKA 2001 februárjától megkezdi működését.
2001-ben nyilvánvalóvá vált, hogy a MOKKA projekt további finanszírozása az egyesületi (konzorciumos) alapon tovább nem lehetséges. A megvalósítás során jelentkezett problémák által okozott késedelem felemésztette a rendelkezésre álló eszközöket), különösen pedig a jövőbeni folyamatos működés finanszírozására kell más megoldást találni. A MOKKA fölött felügyeletet gyakorló Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma mozgósítani tudta a legszükségesebb forrásokat, de ehhez arra volt szükség, hogy a MOKKA további fejlesztését és üzemeltetését a minisztérium felügyelete alá tartozó Országos Széchényi Könyvtár vegye át. Ez 2002. elejével meg is történt és az Országos Széchényi Könyvtár valamint a MOKKA Egyesület közötti munkamegosztás elveit kétoldalú megállapodásban rögzítették. A MOKKA egyesület a jövőben a tagkönyvtárak érdekeinek képviseletével, a fejlesztés és a működés szakmai segítésével és ellenőrzésével foglalkozik.
A rendszer felépítését és működésének módját az 1. és 2. ábrák szemléltetik. Ezért csak röviden foglaljuk össze az ábrából is jórészt következő működési célokat és mechanizmust.
Az adatbázis úgy jön létre, hogy a MOKKA tagkönyvtárainak (jelenleg 17 könyvtár katalógus-adatbázisait - a szükséges konverziók elvégzésével - feltöltik a központi adatbázisba. Egy duplumokat kiszűrő program működése során minden dokumentum bibliográfiai rekordja csak egyszer kerül be az adatbázisba, a többi könyvtár lelőhelykódja, rekordazonosítója és egyes adatai (például tárgyszavak) "hozzáíródnak" a bibliográfiai rekordhoz.
A folyamatos katalogizálás során a könyvtár keres a MOKKA-adatbázisban. Ha megtalálja a rekordot, letölti, hozzáírja helyi adatait (így lelőhely-kódját is) és kívánsága szerint szerkeszti a rekordot. Ezután lelőhely-kódját és megállapodás szerinti helyi adatait visszatölti a központi adatbázisába. Ha nem találja meg a rekordot a központi adatbázisban, "otthon" katalogizál (betartva a MOKKA szabályait) és az elkészült rekordot feltölti a központi adatbázisba.
Az olvasó a MOKKA adatbázisában keres és - ha megtalálja a keresett dokumentumot - dönt az igénybe venni kívánt könyvtárról és a dokumentum igénybevételének módjáról.
A központi adatbázisból a kereső átléphet a hálózat útján a megfelelő könyvtárak adatbázisaiba, hogy megállapítsa, vajon a dokumentum rendelkezésre áll-e.
A MOKKA adatbázisban bárki kereshet és - megállapítandó feltételek szerint - nem MOKKA-tagkönyvtárak is letölthetnek rekordokat.
Időközben olyan elgondolások is születtek, amelyek a közös katalógus funkciójának ellátását több közös katalogizálási rendszer együttműködésével és közös használói felületének létrehozásával képzelik el. Erre az együttműködésre - különösen a MOKKÁN kívüli könyvtárak katalógus-adatai tekintetében - nyilván szükség van. A fejlesztés iránya a MOKKA rendszerének működésbe lépése után lesz világosabban körvonalazható.
