A Magyar Országos Közös Katalógus
(MOKKA) projekt
 

Előzmények, történet

Magyarországon az 1980-as évek végén kezdődtek az első kísérletek közös katalogizálási rendszerek létrehozására. A tervezett és létrehozott rendszerek azonban csak a könyvtárak szűkebb körére terjedtek ki. Ugyanakkor a központi katalógusok (lelőhely-jegyzékek) kizárólag a külföldi dokumentumok adatait tartalmazzák - ezek közül az időszaki kiadványok központi katalógusa (Nemzeti Periodika Adatbázis) viszonylag korszerű, számítógépes megoldással, a könyvek központi katalógusa pedig manuális szerkesztéssel készült és működött.

A fent leirt helyzet, az országos kiterjedésű közös katalogizálásnak az ország és a könyvtárak méreteinél fogva reális alternatívája, valamint a kedvezőnek látszó finanszírozási lehetőségek alapján Dr. Mader Béla, a József Attila Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárának igazgatója kezdeményezte országos közös katalogizálási rendszer létrehozását. Már a kiinduló koncepció közös, központi adatbázisra alapozott és nem virtuális közös katalógus mellett foglalt állást. 15 könyvtár tett szándéknyilatkozatot a rendszer megvalósítására, köztük a nemzeti könyvtár, nagy egyetemi könyvtárak, tudományos és szakkönyvtárak és az ország legnagyobb közkönyvtára a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. E könyvtárak a magyar könyvtári állományokban található külföldi dokumentumok (címek) mintegy 70 %-át és a magyar dokumentumoknak lényegében 100 %-át birtokolják. A későbbiekben két további könyvtár csatlakozott a MOKKÁ-hoz (a rendszer rövid betűszó - megnevezése).

Elkészült a rendszer általános terve, majd - sikeres pályázatok benyújtása és támogatások megítélése után - megalakult a Magyar Országos Közös Katalógus Egyesület (rövid neve szintén MOKKA) a kezdeményező könyvtárak részvételével. Elkészült a rendszer részletesebb terve, döntések születtek számos szervezeti és szakmai kérdésben, majd a MOKKA tendert irt ki és bírált el a rendszer létrehozásához és működéséhez szükséges szoftverre.

Ezt követte több olyan kérdés eldöntése, amelyek nem szerepeltek a rendszer tervében, a rendszer működési szabályainak és házi szabványainak kidolgozása. Számottevő kiegészítő munkára és ráfordításokra volt szükség ahhoz, hogy a tagkönyvtárak rendszerei alkalmassá váljanak adatbázisaiknak a MOKKA adatbázisba való feltöltésére. A MOKKA alkalmazói szoftverét ki kellett egészíteni számos konverziós , illetve a tagkönyvtárak és a felhasználók valamint a központi adatbázis közötti kapcsolatot biztosító programmal. Ezt követi a szoftver installálása és tesztelés után) a tagkönyvtárak katalógus-adatbázisainak feltöltése a központi adatbázisba (a rendszer inicializálása), majd és a rendszer működésének megindítása.

A MOKKA rendszerének és adatbázisának létrehozása és működésének megkezdése sajnálatos késedelmet szenvedett, mert a szoftver-cég, amellyel a MOKKA az említett tender elbírálása után szerződött, nem szállította le még határidő után sem, elfogadható időben a működéshez szükséges szoftvert és így természetesen a MOKKA adatbázis feltöltése sem volt megvalósítható. A MOKKA ezért elállt a szerződéstől és más céggel (debis ITS Dataware Kft.) kötött szerződést. Az e szerződés szerinti határidők betartása esetén a MOKKA 2001 februárjától megkezdi működését.

2001-ben nyilvánvalóvá vált, hogy a MOKKA projekt további finanszírozása az egyesületi (konzorciumos) alapon tovább nem lehetséges. A megvalósítás során jelentkezett problémák által okozott késedelem felemésztette a rendelkezésre álló eszközöket), különösen pedig a jövőbeni folyamatos működés finanszírozására kell más megoldást találni. A MOKKA fölött felügyeletet gyakorló Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma mozgósítani tudta a legszükségesebb forrásokat, de ehhez arra volt szükség, hogy a MOKKA további fejlesztését és üzemeltetését a minisztérium felügyelete alá tartozó Országos Széchényi Könyvtár vegye át. Ez 2002. elejével meg is történt és az Országos Széchényi Könyvtár valamint a MOKKA Egyesület közötti munkamegosztás elveit kétoldalú megállapodásban rögzítették. A MOKKA egyesület a jövőben a tagkönyvtárak érdekeinek képviseletével, a fejlesztés és a működés szakmai segítésével és ellenőrzésével foglalkozik.

A rendszer céljai, működési elve, szerkezete

A rendszer felépítését és működésének módját az 1. és 2. ábrák szemléltetik. Ezért csak röviden foglaljuk össze az ábrából is jórészt következő működési célokat és mechanizmust.

Célok:

  • A könyvtárak használói az ország bármely, hálózati kapcsolattal rendelkező könyvtárából meg tudják állapítani azt, hogy az illető könyvtárban nem található dokumentum mely - dokumentum-szolgáltatásra képes - könyvtárban található és hozzáférhető; további fejlesztés után a rendszer legyen képes a könyvtárközi dokumentumszolgáltatási igények továbbítására, esetleg költségelszámolásra is;
  • Azonos dokumentumot az országban csak egyszer katalogizáljanak, a dokumentumot beszerző más könyvtárak a katalógustétel másolásával és kiegészítésével váltsák fel a saját katalogizálást.
  • Az előbbiekből következően, és a besorolási adatoknak a MOKKA adatbázisában elvégezni kívánt egységesítése révén a katalógusok legyenek egységesebbek, az olvasók és könyvtárosok által könnyebben használhatóak.
  • A MOKKA adatbázis nyújtson segítséget a magyar könyvtárak retrospektív katalógus-konverziójához.

Az adatbázis létrehozása, fejlesztése és használata.

Az adatbázis úgy jön létre, hogy a MOKKA tagkönyvtárainak (jelenleg 17 könyvtár katalógus-adatbázisait - a szükséges konverziók elvégzésével - feltöltik a központi adatbázisba. Egy duplumokat kiszűrő program működése során minden dokumentum bibliográfiai rekordja csak egyszer kerül be az adatbázisba, a többi könyvtár lelőhelykódja, rekordazonosítója és egyes adatai (például tárgyszavak) "hozzáíródnak" a bibliográfiai rekordhoz.

A folyamatos katalogizálás során a könyvtár keres a MOKKA-adatbázisban. Ha megtalálja a rekordot, letölti, hozzáírja helyi adatait (így lelőhely-kódját is) és kívánsága szerint szerkeszti a rekordot. Ezután lelőhely-kódját és megállapodás szerinti helyi adatait visszatölti a központi adatbázisába. Ha nem találja meg a rekordot a központi adatbázisban, "otthon" katalogizál (betartva a MOKKA szabályait) és az elkészült rekordot feltölti a központi adatbázisba.

Az olvasó a MOKKA adatbázisában keres és - ha megtalálja a keresett dokumentumot - dönt az igénybe venni kívánt könyvtárról és a dokumentum igénybevételének módjáról. A központi adatbázisból a kereső átléphet a hálózat útján a megfelelő könyvtárak adatbázisaiba, hogy megállapítsa, vajon a dokumentum rendelkezésre áll-e.

A MOKKA adatbázisban bárki kereshet és - megállapítandó feltételek szerint - nem MOKKA-tagkönyvtárak is letölthetnek rekordokat.

Néhány szó a jövőről

  • A MOKKA tagkönyvtárainak száma (további szakkönyvtárak, felsőoktatási könyvtárak és a megyei közkönyvtárak bevonásával) mintegy 100-ra növekszik. E könyvtárak együttesen a Magyarországon található dokumentumok csaknem 100 %-ából rendelkeznek példánnyal, tehát a központi katalógus-funkció betöltése teljessé válik.
  • A MOKKA és a Nemzeti Periodika Adatbázis fúziójával, vagy szoros együttműködésével a MOKKA kiterjed a periodikák adataira is.
  • Megindul a könyvtárközi dokumentumszolgáltatás ügykezelése a MOKKA útján.

Időközben olyan elgondolások is születtek, amelyek a közös katalógus funkciójának ellátását több közös katalogizálási rendszer együttműködésével és közös használói felületének létrehozásával képzelik el. Erre az együttműködésre - különösen a MOKKÁN kívüli könyvtárak katalógus-adatai tekintetében - nyilván szükség van. A fejlesztés iránya a MOKKA rendszerének működésbe lépése után lesz világosabban körvonalazható.


Utolsó frissítés dátuma: 2002